Például Tóth Béla

Uristen, fekszem a nyüves veremben
s tudom hogy meg nem szabadítasz engem.
Egy életen át hordoztam neved
s elpusztítasz mint ellenségedet.

Falusi kovácsra emlékezem,
kisfiát agyonverte részegen,
kalapács zuhogott, csont recsegett,
kormos véres gubanc hörgött: "Vizet!"
Mert nem volt senki más bizalmasa
a meggyilkoltnak, csak a gyilkosa,
vékony karját annak nyakába fonta,
az apának a gyilkost panaszolta,
s meghalt.
                Így ölsz meg Istenem,
rád hullok, mert más nincs nekem.